A Dinnyés-Kajtor csatorna bal partján húzódik az a völgyoldal, amely kisebb – rá merőleges – bevágódású mellékvölgyeivel a Seregélyestől húzódó löszplatót zárja le. A táj geomorfológiája a lösz formakincséből mutatja be a jellegzetes alakulású, haránt módon hátravágódó mellékvölgyeket, illetve a közéjük ékelődő kisebb löszpiramisokat. Ezek közül az egyiken bronzkori földvár helyezkedett el.
A mintegy 20 hektáros területen jól megfigyelhetők a löszgyep társulás különböző típusai, az egészen nyílt, erodálódott állományoktól kezdve a zárt, széleslevelű pázsitfüvek által dominált állományokig.
Talán az országban is egyedülálló az a fragmentum, amelyben a tátorján, a borzas macskamenta, a szennyes ínfű , a tavaszi hérics és más védett növényfajok élnek.
A várhatóan 2000-ben megkezdődő védetté nyilvánítás célja a fenti, botanikai kuriózum megőrzése.
