Rákóczi Gábor

A nevem Rákóczi Gábor. 1968-ban születtem.

16 éves koromban barátommal, Lezsovits Gáborral elkezdtünk vitorlázórepülni a farkashegyi sportrepülőtéren. Ezek még vaskosan az MHSZ évek voltak, 1985-öt írtunk. Sajnos az orvosi engedély hiánya miatt nem kaphattam hivatalos kiképzést, csak utasként ülhettem be jó pár alkalommal a vitorlázógépekbe.

Egy évvel később megkaptam az orvosi engedélyt. Gábor barátom addigra túl volt az ejtőernyős sorköteles képzésen és azt mondta nekem, hogy menjek el, próbáljam ki én is, csináljam meg a sorköteles nyolc ugrást.  Bejelentkeztem a BHG ejtőernyős klubba és elkezdtem ejtőernyőzni a gödöllői sportrepülőtéren. Aztán meg is ragadtam, nem mentem vissza vitorlázórepülni. Kilenc év alatt összesen 403 ejtőernyős ugrást teljesítettem. Itt alakult ki bennem a légbiztonság érzése.

Aztán, ahogy teltek az évek, házépítésbe kezdtem, és a fiam, Gábor is megszületett 1994-ben. Szép fokozatosan kikoptam az ejtőernyős sportból, és jött néhány év repülés-mentes szünet. De ezzel együtt megjöttek az elvonási tünetek is. Légi emberek tudják, miről beszélek.

Pont ezekben az években indult rohamos fejlődésnek a siklóernyős sport. És engem rettenetesen vonzott, hogy hasonló kupolákkal, mint az ejtőernyők, hosszú ideig is fönt lehet maradni a levegőben és messzire is el lehet repülni! Bár féltem is tőle, de a vonzás erősebb volt!

1996-ban belekóstoltam a siklóernyőzésbe. Hát az valami álom volt először megtapasztalni a szabad repülést! Kellett még néhány év erőgyűjtés, de 2000 tavaszán megvettem életem első siklóernyőjét, egy vadonatúj lengyel gyártású Dudek Max kupolát. Ez már egy nagyon nagy teljesítményű, korszerű siklóernyő volt, kb. az a kategória, amit kiveszünk a tárzsákból és magától el akar startolni.

Négy év motor nélküli sportrepülő időszak alatt, pontosan 308 hegyoldali és csörlős startból sikerült összegyűjtenem 31 tiszta repült órát. Ez nagyon rossz arány a befektetett munka és idő tekintetében.

Valami más megoldást kellett találnom, hogy sokkal több időt tölthessek a levegőben. Ezért 2004 tavaszán leváltottam a Dudek Max-ot egy nyugodtabb siklóernyőre és vettem hozzá egy vadonatúj hátimotort.

Ezzel elkezdődött a motoros siklóernyős életem. Az azóta eltelt 6 év alatt motoros siklóernyővel kb. 260 startból durván 260 órát töltöttem a levegőben, ami messze-messze sokkal jobb arány. Ettől a sporttól végre megkaptam azt, amire már 20 éve vágytam, az igazi szabad repülést!

Mindjárt a motoros repülési korszakom kezdetén megkerestem néhány régészt, mert olvastam róla, hogy a régészeti szakmának szüksége van a légi fotókra. Ők bíztattak engem, hogy igen, menjek föl és csináljak nekik képeket. Ezzel megkezdődött a légi fotós életem is.

Jelenleg majdnem 600 siklóernyős startom van, és több, mint 300 repült órám. Már csak légi fotózással és filmezéssel foglalkozom, hobbirepüléseket nem csinálok. Nagyon szeretem ezt a munkát, szívesen megyek bárhová légi fotózni télen, nyáron, hajnalban és napnyugtakor.

Ez az egyik kedvenc légifotóm. A nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély látható rajta.