A Sárköz a Dunavonal, Budapest-Drávatoroki morfológiai törésvonaltól keletre, feltöltött pleisztocénkori síkság. A feltöltödésben főszerepet játszottak a folyóvizek (Duna, Sárvíz, Lajvér stb.) üledéke és az ezekből keletkező holtágak, mocsári állóvizek. A Sárköz akkumulációs peremsüllyedék, amelyet nyugatról a tektotónikus törésvonaltól és a többé-kevésbbé állandónak mondható és még ma is tartó süllyedéstől eltekintve éles morfológiai határ kísér.
Ez a tolnai dombvidék. Alapjában a Mezőföld folytatása, de maga a tájegység a pleisztocénkori süllyedéssel vált le a Mezőföldről és ezzel a harmadkori kéregmozgások folytán tektotónikus árokban folyó Sárvizet és Siót. Ez a folyamat nem egyenletesen játszódott le.
2010 rendkívül csapadékos időszaka miatt a tolna megyei Sárköz területén újjá éledtek az egykori folyóágak és pontosan rekonstruálni és azonosítani lehetett a korábbi vízrajzi viszonyokat. A kutatás számára kedvező időszakban rendkívül fontos volt, hogy ezt az állapotot dokumentáljuk.
A megjelent folyóágakat pontosan azonosítani lehet az egykori vízrajzi térképeken ábrázolt folyóágakkal. Az elkészült légi felvételek további térinformatikai feldolgozása és vízrajzi elemzése tovább segítheti a régészeti, néprajzi és egyéb szakirányú kutatásokat.
A képeken jól megfigyelhetők azok a régészetileg érdekes területek, ahol feltételezhetőleg régi megtelepedett népek nyomait kereshetjük, hiszen az akkori népek számára rendkívül fontos volt a vízrajzi viszonyok pontos megfigyelése, a természet erejének tiszteletben tartása. Ezeket a felvételeket a vízrajzi elemzésekkel kiegészítve egy tematikus térképet kapunk, melyek segítségével pontosan lokalizálhatók a feltételezett régészeti lelőhelyek.
2010 rendkívül csapadékos időszaka miatt a tolna megyei Sárköz területén újjá éledtek az egykori folyóágak és pontosan rekonstruálni és azonosítani lehetett a korábbi vízrajzi viszonyokat. A kutatás számára kedvező időszakban rendkívül fontos volt, hogy ezt az állapotot dokumentáljuk.
A megjelent folyóágakat pontosan azonosítani lehet az egykori vízrajzi térképeken ábrázolt folyóágakkal. Az elkészült légi felvételek további térinformatikai feldolgozása és vízrajzi elemzése tovább segítheti a régészeti, néprajzi és egyéb szakirányú kutatásokat.
A képeken jól megfigyelhetők azok a régészetileg érdekes területek, ahol feltételezhetőleg régi megtelepedett népek nyomait kereshetjük, hiszen az akkori népek számára rendkívül fontos volt a vízrajzi viszonyok pontos megfigyelése, a természet erejének tiszteletben tartása. Ezeket a felvételeket a vízrajzi elemzésekkel kiegészítve egy tematikus térképet kapunk, melyek segítségével pontosan lokalizálhatók a feltételezett régészeti lelőhelyek.
Szépek lettek a képek, jó a vízjel is nagyon!