Projektjeink
Szálkai tórendszer
2012. jan. 25. A bejegyzés szerzője: Norbert Sando 0
Szálkai tórendszer

A rengeteg forrásvíz – illetve esővíz – által táplált tározót, melyet főként a Lajvér-patak felduzzasztásával hoztak létre a szekszárdi dombvidék leghosszabb északkelet-délnyugati irányú völgyének elzárásával 1978-80-ban, elsősorban ivóvíztározónak szánták – ám mivel megszületésétől horgászkezelésben van, horgászati jelentősége sokkal inkább az érdeklődés középpontjába helyezte, mint eredeti funkciója. Az aljzatot vékony iszapréteg borítja, így a mederfenék több helyen ma is viszonylag kemény. Az elárasztások miatt víz alá került kisebb bokrok és fák viszont meglehetősen szétrothadtak, így ezeken a helyeken a rengeteg beszakadt zsinór képezi szinte már csak az akadót. A nagyobb tuskók még dacolnak a vízzel, a szárazfáknál remek horgászhelyet kínálva ezáltal.
A meder – akárcsak a tagolt part – változatos, a vízmélységek azonban nagy általánosságban a víztározókra jellemzően alakulnak: a befolyó környékétől a tó feléig a másfél méteres víz négy méterre nő, s az elkeskenyedő résztől, mint vízválasztótól a völgyzáró gátig további négy métert mélyül, így a tározó alsó szakaszán nem ritkák a 6-9 méteres részek sem. Ez a mesterséges tó ma a falu legnagyobb vonzereje.

Hozzászólás